Sziasztok! Mint, ahogy a címből már kitalálhattátok ma arról a könyvről, vagyis inkább könyvsorozatról lesz szó, ami elindította azt a folyamatot, ami során egy életre könyvfüggővé váltam. Ez a regény az Alkonyat lenne. Ezzel a mondatommal lehetséges, hogy sokak ellenszenvét kivívtam, mivel mióta lecsengett a Twilight-láz, azóta elég sokan megutálták a sorozatot. Viszont, annak köszönhetően, hogy több facebook-os csoportban tag vagyok, amik könyvekkel foglalkoznak, sok hasonló emberrel találkoztam, akikkel ugyanúgy ez a vámpíros fantasy szerettette meg az olvasást.
Ha esetleg a
lentebbi véleményem alapján úgy döntesz, hogy el szeretnéd olvasni ezen a
linken, a Könyvmolyképzőtől megrendelheted: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/konyv/stephenie-meyer-twilight-alkonyat-twilight-saga-1-479
Ha valaki véletlenül nem olvasta vagy látta volna a filmeket akkor itt elolvashatjátok az első rész fülszövegét: Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…
Véleményem: Amikor először vettem a kezembe, teljesen elvarázsolt, beszippantott egy olyan világ, amilyenről addig még sose olvastam, mivel elég fiatal voltam (még ennél is fiatalabb :D) nem találkoztam még fantasy-val. Mármint tényleg igazival, nem gyerekkönyvekben szereplő tündéres, boszorkányossal. A történet úgy hatott rám, mintha filmet néztem volna, mintha a szemem előtt játszódott volna le az egész. Mára már ez a „vetítés” az olvasásom szerves részévé vált.
Tudom jól, hogy mára már elcsépeltnek és unalmasnak látja a többség, de a maga idejében ez a regény igenis különleges volt. Az egykori egyediségét a magas olvasottsága és nézettsége is mutatja. Tény, hogy vannak benne klisék és abszurdumok, de én úgy gondolom, hogy attól még, hogy ezek jelen vannak egy könyvben (például némely egyén számára nem tetsző, hogy a vámpírok csillognak) attól még igenis lehet jó. Általában emberfüggő kinek mi tetszik, és ez itt sincs másként.
Persze nem hibátlan, szerintem bármiben tud találni az ember neki nem tetsző dolgot, ha annyira szeretne, de attól még igen is egy számomra olvasásra érdemes könyv. Az utolsó résszel van egyedül apróbb problémám, ahol bejön Bella mellé Jacob szemszöge is. Őszintén szólva, amikor először olvastam akkor sem voltam oda érte, de ha újra a kezembe vettem, akkor azokat a részeket rendszerint átugortam. Már akkor is látszott mennyire nem szeretem a váltott szemszöget, bár a magyar íróknak hála egyre inkább kezdek megbékélni vele. Leginkább nem is azzal van bajom, hogy Jacob gondolatait olvashatom, inkább, hogy 3 könyvön keresztül egyedül Bella fejébe láthattam bele, így furának hat, amikor már két személy van a középpontban.
A karakterek többségét nagyon szeretem, inkább a mellékszereplőket, mint a főszereplőket. Igazság szerint sokkal inkább megfog Carlisle, Jasper vagy Alice története és személyisége, mint Belláé, de sok ilyen könyvvel találkoztam már, ahol inkább a mellékszereplők voltak az érdekesebbek.
Kedvenc rész: Újhold. Filmből és könyvből is ez az egyik kedvencem, nem igazán tudom mért, de ezt olvastam a legtöbbször, bár be kell vallanom, hogy a többit is minimum 15-ször olvastam.
Kedvenc szereplő: Carlise, mert szerintem csodálatos, amit tesz másokért, ahogy küzdött azért, hogy olyan legyen, aki nem bántja az embereket. Tiszteletre méltó, ahogy ezt az életmódot gyakorolja.
Borító: 5/4 Szerintem mindegyik rész borítója nagyon szép, egyszerű, mégis kifejező és felkelti az érdeklődésemet.
Összességében, ha eljutottál eddig az olvasásban, akkor elmondom, hogy ezzel az írással nem a regény elemzése volt a célom, hanem, hogy egy kicsit jobban megismerjetek engem és az ízlésemet egyaránt. Mai napig a fantasy műfaj áll a szívemhez a legközelebb, ezt letagadni se tudnám, de nem is akarom, mert ez olyan széleskörű és egyediséggel teli kategória, amiben a többség talál magának valót, ha nem is az Alkonyat lesz az, más biztos felkelti az érdeklődéseteket.
