Tomcsik
Nórival az első Író, olvasó, blogger találkozón ismerkedtem meg, ahol nagyon
megtetszett a könyve. Sajnos június óta csak nem régiben tudtam elolvasni, amit
utólag még jobban sajnálok. A sok fantasy után felüdülés volt a kezembe venni a
regényt.
Az írónő tegnap ünnepelte születésnapját, így ezúton is nagyon boldog születésnapot kívánok neki.
Fülszöveg: Anglia az 1910-es évek hajnalán.
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és
rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah
azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy
elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a
grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz
Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám
mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz,
Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a
körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és
előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük.
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New
Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe
csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a
következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény
előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.
Vélemény: Nem igazán szoktam történelmi alapú könyveket olvasni, de
azt hiszem ezek után erre is rászoktatom magam. Nagyon szeretem magát a
történelmet, így kivételesen tetszett ez a vonala a regénynek.
Sok váltott szemszögű könyvvel volt már dolgom és őszintén, csak egy-kettő volt,
ami tetszett is. Nem igazán vagyok érte oda, de meglepő módon itt nem tartottam
zavarónak. Igazság szerint kellett bele. A több helyszín miatt szükség volt rá,
hisz nem csak egy ember élete folytatódott az évek során. Tetszett, hogy
nemcsak egy, hanem mindegyik főbb szereplő érzéseiről tudomást szerezhettünk.
Sajna nem csak dicsérni tudom Nórit….megölte több kedvencemet is. Tudom, hogy
ez sokszor elkerülhetetlen..na de hogy nem csak egyet nyírt ki. Ez
megbocsátható, de azért lássuk be...senki se szereti, ha megölik a kedvenceiket.
Ami miatt még szomorú voltam, hogy a Titanic katasztrófája csak említve volt
benne. Számomra jobb lett volna, ha egy kicsit mélyebben bele viszi a történetbe. Nem
sokkal, csak egy kicsivel. Maga az ötlet viszont nagyon tetszett. Jó volt, hogy beleszőtte ezt a történelmi szálat. Remélem a másodikban több ilyen esemény visszaköszön majd, ami elég valószínű mivel az első világháború idején játszódik a következő rész.
A szereplők teljesen jól ki vannak dolgozva, élethűek. Mintha csak a szemem előtt élték volna meg a könyvbéli eseményeket. A történet során észrevehetőek jellembeli változások, aminek rendkívül örültem, mert ha egy könyv több évet foglal magába elkerülhetetlen, hogy a szereplők megváltozzanak. Rengeteg olyan regény van,ahol ez nem történik meg, szerencsére Nórié nem ilyen.
Összességében nagyon kellemes stílusú regény, ami olvastatja magát. Alig várom,
hogy a második részt is elolvashassam. J
(Még annyit hozzá tennék, hogy rettenetesen jó volt magának a könyvnek a
fogása. Akár milyen helyzetben olvastam kényelmes volt.)
Kedvenc karakterek: Charlotte, Henry
Borító: 5/5 Gyönyörű ez a borító. Nem tudom mást mondani rá. Imádom a
sziluetteket!
Kedvcsináló részletek:
– Ne légy letörve, kölyök! – lépett oda Zacharias, vállon ragadva a fiút. – Ez a te történeted, rajtad múlik, mi lesz a vége. – Ez nem ilyen egyszerű – ellenkezett Henry.
– Azt hiszed, ennél nem lesz nehezebb? – kérdezte Zacharias.
Henry megvonta a vállát, és olyan arcot vágott, mint aki próbál reménykedni abban, hogy ez után elkerülik őt a nehézségek.
– Mindig van rosszabb – folytatta Zacharias. – Igazad van, a világ kegyetlen, az emberek rosszak, de ez sosem szegheti a kedvedet. Ne törődj az egész világgal! Csak a magad sorsáért vagy felelős.
– A barátaink nem mindig részesei a teljes életünknek. A felnőtt lét szükségszerű velejárója, hogy idővel más utakat járunk.
– De ilyen különbözőeket?
– Ha a barátság igaz barátság, akkor újra és újra összeérnek ezek az utak, bármily távol is kezdődjenek.
– De ilyen különbözőeket?
– Ha a barátság igaz barátság, akkor újra és újra összeérnek ezek az utak, bármily távol is kezdődjenek.
