Ma végre egy értékelést hoztam nektek. Kissé sok volt mostanában a book tag, még nekem is, nem hogy nektek. :D Remélem, nagyjából jól össze tudtam szedni a gondoltaimat nektek erről a könyvről. Ez az egyik kedvenc könyvem, mégse tudom mindig rendesen megfogalmazni a gondolataimat ezzel kapcsolatban. Jó olvasást!

 Ma egy számomra nagyon kedves írónő, Tomcsik Nóra Az elveszett ifjúság című könyvéről hoztam értékelést. Az első részről, A változások koráról IDE kattintva olvashatjátok a bejegyzésemet.

Ma végre egy értékelést hoztam nektek. Remélem, nagyjából jól össze tudtam szedni a gondoltaimat nektek erről a könyvről. Ez az egyik kedvenc könyvem, mégse tudom mindig rendesen megfogalmazni a gondolataimat ezzel kapcsolatban. Jó olvasást!

Nem nagyon olvastam krimiket, sőt igazából szerintem egyáltalán nem. Ez volt az első krimi műfajú könyvem, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Apukám felesége adta még évekkel ezelőtt a kezembe, és az óta is nagy kedvencemként tartom számon. Minimum ötször olvastam már el. Egyszerűen nem tudom megunni.
Fülszöveg: Olívia szülei voltak Hollywood álompárosa mindaddig, míg egy éjjel
a szörny örökre el nem vette a kislánytól az édesanyját. A szörny,
mely apja arca mögé rejtőzött…
A burokban eltöltött gyermekévek után Olívia már csak halványan
emlékszik a borzalmak éjszakájára, az újra meg újra visszatérő
rémálmok azonban ráébresztik, ki kell derítenie, mi is történt valójában.
Kutatásában segítségére van annak a rendőrnek a fia, aki annak
idején felfedezte őt rejtekhelyén. Noah Brady nem csupán rekonstruálni
akarja a Hollywood történelmében elhíresült éjszaka eseményeit, de
feltett szándéka, hogy Olívia magányos szívét is meggyógyítja. Ám
ha egyszer kinyílik elôttük a múlt ajtaja, senki sem tudja megmondani,
mi vár rájuk a túloldalon. Valahol, nem is olyan messze tőlük,
a szörny újra lesben áll…

 A mai napon is egy magyar írónő regényéről hoztam véleményt. Gabriella Eld-del, ahogy Tomcsik Nórával is az Író, olvasó, blogger találkozón ismerkedtem meg. Sajnos sokáig tartott mire el tudtam olvasni a könyvét, mivel pont iskolakezdésnél láttam hozzá, de cseppet sem bántam, hogy megismerhettem a történetét, még ha ilyen sokáig tartott is.

Fülszöveg: Jordan Norris senki.
Iskolába jár, kosarazik és szeretne végre barátnőt szerezni magának. Átlagos. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe egy keménykalapos idegen, akit bár sohasem látott azelőtt, haza akarja vinni. Utazás veszi kezdetét egy letűnt világba, tele ismeretlenül is ismerős arcokkal, hogy Jordan visszakapja az emlékeit és újra egy készülő háború élére állhasson, mint kilencvenkilenc évvel ezelőtt. Eljött az ideje, hogy elfeledje eddigi életét és megvédje mindazokat, akik régen fontosak voltak a számára. A rideg herceget, a bánatos fiút, az ezerarcú lányt, a félvér fenevadat, a vágott nyelvű zongoristát, a viharszívű angyalt, no meg a rejtélyes idegent, aki mindennél      jobban szereti őt a világon.
De mindez elég nehéz feladat tekintve, ha nincsenek emlékeid.

Vélemény: Bevallom, őszintén nem szeretem a fiú főszereplős könyveket. Nehezen kezdek hozzá az ilyen történetekhez. Jobban tudok azonosulni a női főszereplőkkel. Aztán olvasás közben kiderült számomra, hogy váltott szemszögű, az már egy fokkal jobban tetszett, bár azért sem rajongok túlzottan. Tudom, válogatós vagyok… Szóval örültem, hogy a többi szereplő gondolatait is megismerhettem, főleg Gokét (legjobb <3), de néhol egy kicsit soknak éreztem a szemszögváltást. Ha egyszerre olvastam volna el az egészet, akkor nem lett volna gond, de így hogy volt mikor egy-egy napig nem tudtam olvasni, néha nem tudtam kinek a fejébe látok éppen bele.
Maga a világ, amit az írónő felépített érdekes, titokzatos és figyelemre méltó. Nagyon jól fel van építve, és ezt úgy mondom, hogy olyan sokat az első részben nem tudunk meg az elementálok világáról. Gondolom, a második részben jobban megismerhetjük, mindenki azt mondja, hogy mennyire beteg egy világ,de majd meglátjuk.
A könyvben rengeteg karakterrel találkozhatunk és talán csak egy-kettő van, aki nem lopta be magát a szívembe. Talán Nestor az, akit nem igazán kedvelek. Nekem egy kissé fura, ahogy Jordannal bánik. Túl bizalmas. Tény, hogy a testvére, de nekem nem igazán ilyen egy testvéri kapcsolat. Mintha csak szerelmes lenne belé… Ahogy egy ismerősöm mondja mindig, Trónok harca után szabadon. Már mindent el tudok képzelni és Gabiból ki is nézem (Bocsi Gabi :D).  Gokot nem tudom innét kihagyni, mert szerintem az összes szereplő közül, akiről valaha olvastam, ő a kedvencem. Pedig jó sok van, de Gok mindenkit túlszárnyalt. Egyszerűen nem lehet nem imádni. Pont emiatt törte össze Gabi a történet kellős közepén a szívemet, de szerencsére a végén összeragasztotta. Emiatt, de csakis emiatt megbocsátok. Gok mellett még Rio volt, akit nagyon megkedveltem, a maga fagyos, érzéketlen természetével… de mi mást lehet várni egy vámpírtól.
Rengeteg fantasztikus ötlettel találkoztam ebben a regényben, jó történetvezetés, háromdimenziós és különleges karakterek. Összességében egy rendkívül érdekfeszítő és különleges könyvet olvashattam Gabriella Eld-nek köszönhetően és már alig várom, hogy elolvashassam a második részt, mielőtt még lelövik a poént belőle és, hogy megismerhessem még inkább azt a világot, amit az írónő kigondolt.

Kedvenc karakterek: Gok, Rio, Robin

Borító: 5/5 Annyira egyszerű, mégis kitűnik. Ez az egyik kedvenc színem, szóval még ez is fokozza az „imádom” érzést.

Kedvcsináló részletek:
- Ekkor mindenki elhallgatott, mert Siddhart, a rá nem jellemző módon, most egy roppant intelligens kérdéssel állt elő.

- Meg is ölhetnélek.
- Meg. De nem teszed, – Sid oldalra billentette a fejét, mint egy kiskutya – mert örök barátok vagyunk.
- Hát nem! Megvárom, amíg Evon eladja érted a lelkét és akkor mindkettőtökét viszem – mosolygott Gok olyan kedvesen, mintha csak egy rágóreklámban szerepelne. – Meg amúgy is, örök barátok
vagyunk.

- Gok megpróbált együttérzően nézni, egy fél másodpercig majdnem sikerült is.

- El kellett ismernem, hogy Gok von Montgomery nem csak egy aljas, hazug gyilkos, hanem egy eszeveszett lángelme is, továbbá kitűnő üzletember.

Tomcsik Nórival az első Író, olvasó, blogger találkozón ismerkedtem meg, ahol nagyon megtetszett a könyve. Sajnos június óta csak nem régiben tudtam elolvasni, amit utólag még jobban sajnálok. A sok fantasy után felüdülés volt a kezembe venni a regényt.

Az írónő tegnap ünnepelte születésnapját, így ezúton is nagyon boldog születésnapot kívánok neki.

A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.  



Sok váltott szemszögű könyvvel volt már dolgom és őszintén, csak egy-kettő volt, ami tetszett is. Nem igazán vagyok érte oda, de meglepő módon itt nem tartottam zavarónak. Igazság szerint kellett bele. A több helyszín miatt szükség volt rá, hisz nem csak egy ember élete folytatódott az évek során. Tetszett, hogy nemcsak egy, hanem mindegyik főbb szereplő érzéseiről tudomást szerezhettünk.






  – Ne légy letörve, kölyök! – lépett oda Zacharias, vállon ragadva a fiút. – Ez a te történeted, rajtad múlik, mi lesz a vége. 
– Ez nem ilyen egyszerű – ellenkezett Henry. 
– Azt hiszed, ennél nem lesz nehezebb? – kérdezte Zacharias. 
Henry megvonta a vállát, és olyan arcot vágott, mint aki próbál reménykedni abban, hogy ez után elkerülik őt a nehézségek. 
– Mindig van rosszabb – folytatta Zacharias. – Igazad van, a világ kegyetlen, az emberek rosszak, de ez sosem szegheti a kedvedet. Ne törődj az egész világgal! Csak a magad sorsáért vagy felelős.

T. C. Lang könyve az első olyan magyar regény, amiről még nem hallottam, amíg nem találkoztam az írónővel és  hatalmas meglepetést okozott a tartalma. A nyár eleje óta rászoktam a magyar szerzők regényeire, amit igazából nem is bánok. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

Nem kell, hogy a múltad határozzon meg, a tegnap elmúlt, és a ma is elmúlt. (...) Szóval te ki szeretnél lenni holnap? Ez, barátom, csakis rajtad áll.

A semmi közepén c. film

Sherry Gammon: Szerethetetlen

Sziasztok! Ez a legelső bejegyzésem, remélem tetszeni fog. Jó szórakozást! :)

Ez a történet felhívja valamire a figyelmünket. Olyan dologra, ami tönkre tudja tenni az embert egy életre. A történetnek nem a humor a fő vonala, de néhol akad benne egy-egy viccesebb rész, poénkodós karakter.
Fülszöveg: A ​tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.

Vélemény: Ennek a könyvnek az alapját a kábítószerek, az alkohol és a fizikai,lelki bántalmazás adja. Megtudhatjuk, milyen is az élet egy alkoholistával és mi súlyosabb esetben az alkoholizmus következménye, olvashatjuk milyen veszélyes, ha összetűzésbe kerülsz olyan emberekkel, akiket a kábítószerek a hatáskörükbe vontak, tehát a szerző megpróbál elrettenteni azoktól a dolgoktól, amik kárt okozhatnak neked, de még a körülötted élő emberekre is hatással lehet.
Megjelenik a sorok közt a külső miatti elítélés és a féltékenység is. Utóbbi is hathat úgy ránk akár egy méreg. Csak megkeseríti az életünk és nem leszünk boldogok, ha folyton csak a máséra figyelünk, akármi legyen is az.
Nagyon jól felépítette az író az átmenetet, a bizalmatlanságot Maggie részéről, aztán pedig megadta a lánynak a reményt egy jobb életre Seth oldalán. Tetszett, ahogy a fiú mindenáron gondoskodni, segíteni akart Maggie-n. Imádtam Boker és Cole karakterét. A poénkodó, csipkelődő rendőr és a szerencsétlen, de fantasztikus doki személyében.
Sherry rávesz, hogy még csak eszedbe se jusson a kezedbe venni a kábítószert, felhívja a figyelmedet az alkohollal való mértékletességre és arra, hogy ha valaki nem kap sehonnét szeretetet az összeroppan az élet súlya alatt. Te is, ha látod, hogy valaki kiéhezett néhány kedves szóra, add meg neki, mert nem tudhatod neked mikor lesz szükséged ugyan azokra a szavakra.
Kedvenc karakterek: Boker, Maggie, Cole, Seth
Borító: 5/5 Szívszaggató látvány mégis szép. Amint megláttam beleszeretem. Rettenetesen jól visszaadja azt a 404 oldalt.
Kedvcsináló részletek:
-Egy menedék kellett neki a vihar elől, egy hely, ahol biztonságban érezheti magát, és valaki, aki megnyugtathatja, hogy senki sem szerethetetlen.

– Tudod, meglep, hogy elférünk hárman az autódban.