Nem változtathatunk azon, ami már megtörtént, de hatást gyakorolhatunk arra, ami most jön.
-Hugh Howey
-Hugh Howey
Úgy látszik, én csak
olyan könyvekről tudok írni, amiket imádok. Ezt a történetet nem azért
szeretem, mert csűrve-csavarva lenne megírva benne bármi is. Nem. Azért, mert az író a társadalmunk egyik
legnagyobb problémájára hívja fel benne az olvasók figyelmét. Mégis egy
rettenetesen alábecsült könyvként van számon tartva. Csak mert LOL könyv, úgy
kezelik, mint egy könnyű olvasmányt, pedig egyáltalán nem az, ha te is meglátod
benne azt, amit én. Na de akkor lássuk
is.Fülszöveg: Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasy regényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?
Vélemény: Kelly ebben a sztoriban arra próbál rávilágítani, hogy az emberek többsége a látszatra ad mindent. Aki nem úgy néz ki vagy nem olyan ruhákban jár, ami az elvárt, azt már is elítélik, bántják. Meglátásom szerint ez az emberiség egyik legfőbb hibája.
A könyv megtanít téged arra, hogy ne ítélkezz mások felett, mert nem tudhatjuk mit is vált ki az illetőben az a lelki, esetekben fizikai bántalmazás, amit teszel vele. Te se akarod, hogy ugyan azt visszakapd az élettől, amit mással tettél.
Kedvenc karakterek: Cinder, Ella, Vivian
Borító: 5/4 Nagyon visszaadja a könyv tartalmát, csak a srác miatt kap egy pontlevonást, mert Cindert én más milyennek képzelem el.
Kedvcsináló részlet J : – Atyaég, milyen jó nevetni! Tényleg pocsék napom volt. Kösz, hogy rávettél a telefonálásra. Alig bírom elhinni, hogy végre beszélgetünk. Mindig kíváncsi voltam, milyen lehet a hangod.
– Én is. Egyszer a Google-on meg is néztem egy videót a bostoniak akcentusáról.
Megint nevettem.
– Ne már! Nem hiszem.
– De, komolyan. És nem okoztál csalódást. Mondd megint, hogy „autó”!
– Majom! – Azután csak beadtam a derekam: – Autó.
„Ótó” lett belőle, Cinder meg nevetett.
– Imádom! – közölte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése