Hosszabb gondolatmenetek - Folyóvég panzió

Ma végre egy értékelést hoztam nektek. Kissé sok volt mostanában a book tag, még nekem is, nem hogy nektek. :D Remélem, nagyjából jól össze tudtam szedni a gondoltaimat nektek erről a könyvről. Ez az egyik kedvenc könyvem, mégse tudom mindig rendesen megfogalmazni a gondolataimat ezzel kapcsolatban. Jó olvasást!

Nem nagyon olvastam krimiket, sőt igazából szerintem egyáltalán nem. Ez volt az első krimi műfajú könyvem, de nem bántam meg, hogy elolvastam. Apukám felesége adta még évekkel ezelőtt a kezembe, és az óta is nagy kedvencemként tartom számon. Minimum ötször olvastam már el. Egyszerűen nem tudom megunni.

Fülszöveg: Olívia szülei voltak Hollywood álompárosa mindaddig, míg egy éjjel 
a szörny örökre el nem vette a kislánytól az édesanyját. A szörny,
mely apja arca mögé rejtőzött…
A burokban eltöltött gyermekévek után Olívia már csak halványan
emlékszik a borzalmak éjszakájára, az újra meg újra visszatérő
rémálmok azonban ráébresztik, ki kell derítenie, mi is történt valójában.
Kutatásában segítségére van annak a rendőrnek a fia, aki annak
idején felfedezte őt rejtekhelyén. Noah Brady nem csupán rekonstruálni
akarja a Hollywood történelmében elhíresült éjszaka eseményeit, de
feltett szándéka, hogy Olívia magányos szívét is meggyógyítja. Ám
ha egyszer kinyílik elôttük a múlt ajtaja, senki sem tudja megmondani,
mi vár rájuk a túloldalon. Valahol, nem is olyan messze tőlük,
a szörny újra lesben áll…

Vélemény: Sosem szerettem az olyan könyveket, amiben öldöklés és vér van. Ez az oka annak, hogy nem olvasok pl. horrorokat és krimiket se túlzottan. Általában csak akkor fontolom meg, ha egy hozzám közel álló személy ajánlja. Emiatt került ez a könyv is a kezembe.
Sok krimi bukik el ott, hogy eleve túlozva írja le már a bűntényt is. Itt nem éreztem soknak, mert csak pont annyira volt leírva Julie gyilkossága, amennyire szüksége volt. Nincsenek benne túlzások, emiatt az olyan nyuszik is élvezni tudják, mint én. Az írónő nagyon jól vissza tudta adni a 4 éves kislány érzéseit, reakcióját az anyja elvesztésével kapcsolatban. Az egyik legszívszorítóbb jelenet, amikor Olívia rájön, hogy az édesanyja nem jön vissza a többé.
 A nagyszülők, egyik lányuk elvesztése miatt, burokban tartották nagyon sokáig az unokájukat, emiatt nem igazán volt nagyszülein kívül társasága a kislánynak. Ez nem tesz jót egy gyereknek, hisz egy idő után nagyon magányossá válhat. Nem fog tudni beilleszkedni bármilyen társaságba is kerül.
Tetszett, hogy a természet nagy szerepet játszott a történetben. Minden apró leírást az erdőről, az állatokról, öröm volt olvasni.
Nora nagyon jól kialakította Olivia és nagynénje bizalmas kapcsolatát. Az egyik kedvenc karakterem Olivia nagyapja volt, aki mindig ellátta tanáccsal a kisunokáját mikor annak szüksége volt rá. Jól átadta, hogy Olivia számára, milyen fontossá vált a család, ahogy cseperedett fel.
Az egész regény alatt végig olyan érzésem volt, mintha csak filmet néztem volna, olyan részletesen ki vannak dolgozva egyaránt a természeti képek, a szereplők és a cselekmény is.
 A szerző a könyv elejétől a végéig szórakozik velünk, megtéveszt, és amikor már azt hinnéd, hogy tudod ki is Julie gyilkosa, pofára ejt. Sose hittem volna, hogy az lesz a vége ami. Teljesen megdöbbentett. Ha egy kiszámíthatatlan könyvet keresel, essen erre a választásod.
A történet megtanít téged arra, hogy a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak és, hogy ne ítélj elsőre, mert lehet, hogy egy ártatlan szenved miatta. Itt is megjelenik a drog és a féltékenység, mint a bizalmatlanság legfőbb kiváltó okai.

Kedvenc karakterek: Olivia, Frank, Cecilia, Olivia nagyapja

Borító: 5/3 Tény, hogy nagyon passzol a történethez, de szerintem szebben is el lehetett volna készíteni. Leginkább a zenedoboz nem tetszik rajta, viszont a zöld szín nagyon jól el lett találva.

Kedvcsináló részletek:
-Egy olyan városban, amelynek léte a képzelet világából és a pletykákból táplálkozik, a kegyetlen és gyászos végű tündérmesék gyakran csillogó legendákká válnak.

 – Kedves családja van – kezdte.  – Köszönöm. Azt hiszem, valószínűleg megtartom őket.

– Előbújtak az első csillagok. Nappal is fent vannak az égen, még ha nem látjuk is őket. De én szeretem nézegetni őket. Az ott az anyu csillaga – mutatott fel egy apró, csillogó pontra a holdon. – Mindig ő jön fel először.

Virág

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése