Hosszabb gondolatmenetek - A lámpás nyomában


T. C. Lang könyve az első olyan magyar regény, amiről még nem hallottam, amíg nem találkoztam az írónővel és  hatalmas meglepetést okozott a tartalma. A nyár eleje óta rászoktam a magyar szerzők regényeire, amit igazából nem is bánok. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

Fülszöveg: Egy ​halandó és egy angyal. Egy kulcs. És egy démoni sereg, ami elválasztja őket egymástól.
Meddig terjed a mese világa? Mi választja el a valóságtól? És mit tehet egy hétköznapi lány, amikor átlépi a kettő közt húzódó határt? Sarah felszolgálóként tengeti mindennapjait. Meg van róla győződve, hogy az angyalok és démonok a képzelet szüleményei, mégis ő talál rá a mennybéli lényre, Ronaelre. Az angyalnak vissza kell szereznie az ellopott Lámpást az Alvilágból, ám csak akkor tud alászállni érte, ha megtalálja az emberek közt rejtőző Lovasokat. A számára ismeretlen közegben való eligazodáshoz szüksége van a lány segítségére. Együtt erednek a bukott angyalok nyomába, amivel hihetetlen események sora veszi kezdetét. Sarah-t minden veszély ellenére elbűvöli az a világ, amelybe bepillantást nyer, miközben érzései Ronael iránt egyre inkább elmélyülnek – azok viszonzására azonban éppoly csekély az esély, mint küldetésük teljesítésére… Egy angyalt szeretni még sosem volt ilyen kockázatos!
Az írónő rengeteg egyedi ötletet szőtt bele a sztoriba, olyanokat is amik nekem az életben nem jutott volna eszembe, ez lenne a négy Lovas személye. A kedvenc jeleneteim mind hozzájuk fűzhetőek.
Vélemény: Elég nehezen kezdtem bele a könyvbe, egyrészt időhiány miatt, másrészt számomra az eleje egy kissé vontatottan kezdődött, de csak az első pár oldal. Utána elég hamar beindulnak az események. Bevallom nekem Sarah, a főszereplő lány nem igazán lopta be magát a szívembe a regény kb. feléig, majd ahogy folyt a történet úgy kezdtem elfogadni őt. Ronael már más tészta. Az elejétől kezdve imádtam. Olyan kis szerencsétlen, bár ennek meg is van az oka, mivel ő nem ismeri az emberi szokásokat, érzelmeket, így Sarah a regény során ezekre is megtanítja az angyalt.
Tetszett a folyamat, ami végbe ment Ronael érzéseiben, nem az történt, hogy egyszer csak beleszeretett a lányba, hanem jól érzékelhető érzelmi és jellemfejlődés történt a mű során. Érezni lehetett Ronael őrlődését Sarah kapcsán.
 A három sík: a menny, a föld és a pokol jól, könnyen elképzelhető helyszínként van leírva. 
A karakterek háromdimenziósak, jól kidolgozottak. T. C. Lang kitűnően bemutatta, hogy mit miért tett a Pokol ura, így az ő szemszögéből is megismerhettük a történetet.
Azt még hozzá kell tennem, hogy a végén már csak úgy faltam a sorokat, számomra lehetetlen volt letenni, még jó, hogy a nyári szünetben olvastam… Elképesztő mekkorát koppantam a végén, olyan csavart rakott bele az írónő. (Majd megtudjátok mi is az, ha elolvassátok.)
Kedvenc karakterek: A négy Lovas, Ronael
Borító: 5/4 Azért vonok le egy pontot, mert a férfi nem igazán szimpatikus számomra, de azon felül  gyönyörű a borító.
Kedvcsináló részletek:

- Nektek embereknek mást jelent a halál, mint nekünk. De hidd el, Sarah, a halál nem a vég, hanem egy másfajta, különleges élet kezdete.
- Sarah meglepve tapasztalta, hogy a sötét folyosót egyre erősödő fény ragyogja be, és az őt szorongató karok Pestissel együtt szertefoszlanak.



Virág