Top10 kedvenc könyves idézet - október


Sziasztok! Összeszedtem nektek a jelenlegi 10 kedvenc idézetemet. Egyébként rengeteg van amit nagyon, de nagyon szeretek és nehéz volt 10-et kiválasztani... de valahogy sikerült. Jó olvasást!


„Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.”
                                              -J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

„Mit számít, ha nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös? Ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, semmi sem állhat közénk.”
                                              -J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz serlege

„Aki hisz a véletlenekben, az nem fogta fel a sors hatalmát.”
                                              -Kerstin Gier: Zafírkék

„Rubinvörös holló száll az égen át,
Világok közt hallván a halottak dalát.
Ám alig eszmél rá titkos hatalmára,
Bezárul a kör, bármi is az ára.

Büszke oroszlán-arca sugárzó gyémánt,
De fényét sötét igézet ontja ki némán.
Amint a nap leáldozik, változást hoz Ő,
A holló halálával eljövend az idő.”
                                             -Kerstin Gier: Zafírkék

„Az olyan fegyvert, amellyel nem tudsz bánni, rendszerint ellened fordítják."
                                              -KerstinGier: Zafírkék

„A szó fegyver. Úgyhogy másra nincs is szükséged.”
                                              - Kiera Cass: A koronahercegnő

„Nevetséges, milyen nehéz feltenni egy kérdést, ha a válasz olyan sokat jelent az embernek.”
                                              -Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

„Ez a baj a fájdalommal (…). Megköveteli, hogy érezzék.”
                                              - John Green: Csillagainkban a hiba

„Ha valamit igazán szeretsz, nem akarhatod, hogy örökre ugyan olyan maradjon. Engedned kell, hogy szabadon változhasson.”
                                              - Cassandra Claire: Hamuváros

„Varázslat és csodák nélküli világban élek. Olyan helyen, ahol nincsenek se látnokok, se alakváltók, se angyalok, és nem sietnek a megmentésemre természetfölötti erejű fiúk. Olyan helyen, ahol az emberek meghalnak, a zene szertefoszlik, és az élet nehéz. Olyan erősen szegez a földhöz a valóság súlya, hogy néha már azt sem értem, miként vagyok képes megemelni a lábam, és előrelépni.”
                                              -Katja Millay: Nyugalom tengere


Virág