Hosszabb gondolatmenetek - Az elveszett ifjúság


 Ma egy számomra nagyon kedves írónő, Tomcsik Nóra Az elveszett ifjúság című könyvéről hoztam értékelést. Az első részről, A változások koráról IDE kattintva olvashatjátok a bejegyzésemet.

Fülszöveg: A történet folytatódik…
Sok nehézség és hosszú útkeresés után Henry, George, Anna, Sarah és Charlotte élik a gondtalan ifjúság éveit. Küzdenek álmaikért, vívódnak, lázadnak, szerelmesek, kiábrándulnak vagy épp lelkesednek.
Pont, mint bármelyik fiatal, épp csak rossz korban születtek…
Amikor kirobban az I. világháború, minden átértékelődik: szerelmek, barátságok, viszályok és a régi ábrándok is. Az egyetlen, igazi cél a túlélés és, hogy az egyre nagyobb embertelenségben ne veszítsék el végleg önmagukat.

Vélemény:
Először is leszögezném, hogy amennyire az első részt szerettem minden kis hibájával együtt, annyira imádtam már az elejétől fogva a másodikat, vagy még annál is jobban.
Ennél a résznél úgy éreztem, hogy az írónő sokkal inkább kidolgozta a cselekményt, jobban oda figyelt az apró részletekre. Úgy gondolom, hogy ezzel a regénnyel, sokkal többet adott nekem, mint az előző résszel. Át tudtam érezni a fronton lévő katonák helyzetét. Egyszerűen úgy írta le, úgy fogalmazta meg Nóri, mintha csak a szeme előtt harcolnának a katonák, akiket nem is teljesen a hazájuk iránti szeretet, hanem a családjuk újbóli viszont látása hajtott előre. Nem csak a katonák, hanem az ápolók, orvosok, önkéntesek cselekedeteinek is a tanúi vagyunk a regény során. Nagyon jól átadja a háború borzalmait, brutalitását. Az olvasó egy konkrét érzelmi hullámvasúton megy keresztül a szereplők szemén keresztül látva a világot. Nem csak a törtélem órák azok, ahol tanulhatunk a háborúkról, hanem az olyan könyvek, mint Nórié, aki az átlagos polgárok érzéseit tetteit és azoknak következményeit mutatja be.

SPOILER
Az első rész óta a szereplők teljes jellemfejlődésen mentek keresztül. Egytől- egyig mind megkomolyodtak, felnőttek. Sarah még mindig nem tudta belopni magát a szívembe, de egy fokkal talán jobban megkedveltem. A Charlotte és Henry páros abszolút kedvenc lett, és bár George-ból végül mégis csak pap lett, pedig annyira reménykedtem az ellenkezőjében Anna miatt, de ettől függetlenül, ugyanúgy ha nem jobban szeretem, mint az első részben. Anna is a kedvenc szereplőim között van, és már előre félek, hogy mit fog vele tenni Nóri a harmadik részben. Nagyon remélem, hogy Anna sem lesz sokáig magányos. A Jonathan történtek, bár nem értek váratlanul, de nagyon elszomorított, de végül beláttam, hogy e nélkül nem folytatódhat ésszerűen a történet, hisz a háború közepén 4-5 ember közül min.90%, hogy valamelyikükkel történik valami.  Jacobot, pedig a vége fele már nem éreztem akkora szemétnek, mint eddig. Azt hiszem ez már haladás.
SPOILER VÉGE
Összességében jobban tetszett, mint az első kötet. Sokkal mélyebb, maradandóbb hatást keltett. Alig várom, hogy tavasszal a kezemben tarthassam a következőt.

Kedvenc szereplők: Charlotte, Henry, George

Borító: 5/5 Nem tudok mást mondani rá, mint az előzőre. Gyönyörű és még mindig imádom a sziluetteket.

Kedvcsináló részletek:
„A németek lőttek, és ő a földre vetette magát. A szája megtelt a véres föld ízével, de most nem volt más menedéke. Olyan erősen vájta bele ujjait a sárba, mint a kisgyerek amikor belecsimpaszkodik anyja nyakába, hogy az megvédje a világ borzalmaitól…”

„A legszörnyűbb az, hogyha ez valaha véget ér, akkor a világ tele lesz önmagukkal meghasonlott férfiakkal.”

„A tömeget figyelte: a búcsúzkodókat, a fiatal lányokat, szülőket, gyerekeket, ahogy a vonatok ablakán csüngenek, hogy minél tovább nyújtsák a pillanatot remélve, hogy így elkerülhetik az egyébként elkerülhetetlen veszteséget, hogy szeretteiket elnyelje a háború kegyetlensége.”


Virág