A mai napon is egy magyar írónő regényéről hoztam véleményt. Gabriella Eld-del, ahogy Tomcsik Nórával is az Író, olvasó, blogger találkozón ismerkedtem meg. Sajnos sokáig tartott mire el tudtam olvasni a könyvét, mivel pont iskolakezdésnél láttam hozzá, de cseppet sem bántam, hogy megismerhettem a történetét, még ha ilyen sokáig tartott is.

Fülszöveg: Jordan Norris senki.
Iskolába jár, kosarazik és szeretne végre barátnőt szerezni magának. Átlagos. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe egy keménykalapos idegen, akit bár sohasem látott azelőtt, haza akarja vinni. Utazás veszi kezdetét egy letűnt világba, tele ismeretlenül is ismerős arcokkal, hogy Jordan visszakapja az emlékeit és újra egy készülő háború élére állhasson, mint kilencvenkilenc évvel ezelőtt. Eljött az ideje, hogy elfeledje eddigi életét és megvédje mindazokat, akik régen fontosak voltak a számára. A rideg herceget, a bánatos fiút, az ezerarcú lányt, a félvér fenevadat, a vágott nyelvű zongoristát, a viharszívű angyalt, no meg a rejtélyes idegent, aki mindennél      jobban szereti őt a világon.
De mindez elég nehéz feladat tekintve, ha nincsenek emlékeid.

Vélemény: Bevallom, őszintén nem szeretem a fiú főszereplős könyveket. Nehezen kezdek hozzá az ilyen történetekhez. Jobban tudok azonosulni a női főszereplőkkel. Aztán olvasás közben kiderült számomra, hogy váltott szemszögű, az már egy fokkal jobban tetszett, bár azért sem rajongok túlzottan. Tudom, válogatós vagyok… Szóval örültem, hogy a többi szereplő gondolatait is megismerhettem, főleg Gokét (legjobb <3), de néhol egy kicsit soknak éreztem a szemszögváltást. Ha egyszerre olvastam volna el az egészet, akkor nem lett volna gond, de így hogy volt mikor egy-egy napig nem tudtam olvasni, néha nem tudtam kinek a fejébe látok éppen bele.
Maga a világ, amit az írónő felépített érdekes, titokzatos és figyelemre méltó. Nagyon jól fel van építve, és ezt úgy mondom, hogy olyan sokat az első részben nem tudunk meg az elementálok világáról. Gondolom, a második részben jobban megismerhetjük, mindenki azt mondja, hogy mennyire beteg egy világ,de majd meglátjuk.
A könyvben rengeteg karakterrel találkozhatunk és talán csak egy-kettő van, aki nem lopta be magát a szívembe. Talán Nestor az, akit nem igazán kedvelek. Nekem egy kissé fura, ahogy Jordannal bánik. Túl bizalmas. Tény, hogy a testvére, de nekem nem igazán ilyen egy testvéri kapcsolat. Mintha csak szerelmes lenne belé… Ahogy egy ismerősöm mondja mindig, Trónok harca után szabadon. Már mindent el tudok képzelni és Gabiból ki is nézem (Bocsi Gabi :D).  Gokot nem tudom innét kihagyni, mert szerintem az összes szereplő közül, akiről valaha olvastam, ő a kedvencem. Pedig jó sok van, de Gok mindenkit túlszárnyalt. Egyszerűen nem lehet nem imádni. Pont emiatt törte össze Gabi a történet kellős közepén a szívemet, de szerencsére a végén összeragasztotta. Emiatt, de csakis emiatt megbocsátok. Gok mellett még Rio volt, akit nagyon megkedveltem, a maga fagyos, érzéketlen természetével… de mi mást lehet várni egy vámpírtól.
Rengeteg fantasztikus ötlettel találkoztam ebben a regényben, jó történetvezetés, háromdimenziós és különleges karakterek. Összességében egy rendkívül érdekfeszítő és különleges könyvet olvashattam Gabriella Eld-nek köszönhetően és már alig várom, hogy elolvashassam a második részt, mielőtt még lelövik a poént belőle és, hogy megismerhessem még inkább azt a világot, amit az írónő kigondolt.

Kedvenc karakterek: Gok, Rio, Robin

Borító: 5/5 Annyira egyszerű, mégis kitűnik. Ez az egyik kedvenc színem, szóval még ez is fokozza az „imádom” érzést.

Kedvcsináló részletek:
- Ekkor mindenki elhallgatott, mert Siddhart, a rá nem jellemző módon, most egy roppant intelligens kérdéssel állt elő.

- Meg is ölhetnélek.
- Meg. De nem teszed, – Sid oldalra billentette a fejét, mint egy kiskutya – mert örök barátok vagyunk.
- Hát nem! Megvárom, amíg Evon eladja érted a lelkét és akkor mindkettőtökét viszem – mosolygott Gok olyan kedvesen, mintha csak egy rágóreklámban szerepelne. – Meg amúgy is, örök barátok
vagyunk.

- Gok megpróbált együttérzően nézni, egy fél másodpercig majdnem sikerült is.

- El kellett ismernem, hogy Gok von Montgomery nem csak egy aljas, hazug gyilkos, hanem egy eszeveszett lángelme is, továbbá kitűnő üzletember.